...az utóbbi két évben bármerre jártunk, főleg parádékon, fesztiválokon, vásárokon, látván a kézmíves portékákat, megállapítottuk, hogy ezt is meg tudnánk csinálni, azt is el tudnánk készíteni s közben nagyokat sóhajtottunk, hogy: de jó lenne!...aztán nagyokat legyintettünk, hogy úgyse megy, meg úgysem kell és egyáltalán: nem fér bele az életünkbe.
De azért ott fészkelődött a fejünkben a gondolat, mint tyúkanyó a tojásain, hogy alkotni kellene, szükségünk van rá, nekünk magunknak, csak úgy, örömből.
Külön-külön szorgoskodtunk egyen s máson, egyikünk horgolgatott, bábdarabokat tervezett és készítette a bábokat, kellékeket, díszleteket, másikunk meg csak tervezgette, hogy mi mindent fog majd készíteni egyszer, holnap, ha eljön az ideje, mert emlékezett arra az időre, amikor mindenről megfeledkezett, miközben gyúrta az agyagot, faragta a fát, papírt merített, batikolt, hajtotta a varrógépet ésatöbbi...
Aztán egyszer csak eljött a ideje.
Az előjáték egy betlehemes bábdarab bábjainak közös elkészítése volt. A szentek, angyalok és a betlehemi csillag áldást hozott alkotásvágyunkra és egy falusi korcsomában megszületett a mi kisded ötletünk: bababútort fogunk gyártani! Éspedig együtt, hiszen úgy mégiscsak mulatságosabb.
Egy álmos téli napon egyikünk éppen a húsvéti nyuszibabákat varrogatta, amikor betévedt hozzá a másik és egyszer csak elkészült az első terv:

Íme:

Az első prototípus...

Kitűztük az első munkanapunkat. Megvettünk minden szükséges anyagot, előhalásztuk a szerszámokat, gépeket, megszálltuk a garázst és nekiláttunk nem is a legegyszerűbb bútordarabnak, mindjárt egy olyan kis kredencnek, amelynek ajtaját is merészeltünk készíteni!

Nagy...

...munkában

Több órás munkánk és egyben a későbbiek előfutárát, első darabját itt láthatod:

Az első kredenc

Mérhetetlen örömmel gyönyörködtünk ebben!
Persze nem ment minden azonnal csípőből. Többször nekifutottunk egy-egy részletnek, sokszor megálltunk gondolkodni, tépelődni, hogyan is lépjünk tovább, hol kell fúrni, mit mihez illeszteni, hogy a bútorocska használhatóképes legyen majd egy kislány kezében is. Hogyan oldjuk meg, hogy ne ártson, ne tegyen kárt a jövendő kis háziasszonyban. Volt, hogy szét kellett szednünk azt, amit már egyszer - rosszul! - összeraktunk. Hiába, nem asztalosnak tanultunk és bizony a gépeink sem biztosították azt a hajszálpontosságot, amit egy gyári vagy egy asztalosmunka képvisel. 
De nem adtuk fel! És kitaláltuk! Megoldottuk!
Azt mondtuk: kézműves munka. És ha kézműves munka, legyen csak ott a kezünk nyoma.
Azt mondtuk: női asztalosmunka. És ha ilyen, látszódjon csak az a kevés hozzá nem értés, amivel rendelkezünk. A hozzáértés úgyis több, megbocsátja nekünk azt a kis hiányt!
Mi is megbocsátottunk neki, hagytuk, hadd látszódjon. Ahogy a rések az elnagyolt szekrényajtócskák közt. De így is játék! És öröm! A mi munkánk! Jó rájuk nézni. 
S aztán mindig ügyesebbek lettünk.
És innen-onnan kisebb-nagyobb segítség is érkezett. Egyikünk édesanyja gyapjút ajánlott föl, lett is belőle babaágyba derékalj.

A másikunké túrós rétest, lett is belőle energia a további munkához.

Panni barátnőnktől kaptunk egy satut, Imre barátunk közbelépett és segítségével megszületett az első zsanérral nyíló szekrényke is. Mert nem mindegy ám, hogy hova szegeljük fel a zsanért, kívülre vagy belülre! Kicsivel idébb vagy jócskán odébb!

ÍME A SEGÍTSÉG!

No meg segítségünkre volt a humor is! Néha, amikor a fáradtságtól kissé félrebeszéltünk, rengeteg nevetni valónk is lett. "Egy gatyaszárból három nyuszi jön ki." - mondta egyszer csak egyikünk. Naná, hogy a hasunkat fogtuk nevettünkben,
Mert vizuális alkatok lévén láttuk ezt a "folyamatot", ahogy a három nyuszi előbandukol a gatyaszárból - és még valami mást is láttunk. ne kuncogj! -
és tovább fűztük a gondolatot: ha egy gatyaszárból kijön három nyuszi, akkor két gatyaszárból? Na, tessék kiszámolni! És vajon mennyi nyuszi jön ki egy 36-os méretű gatyaszárból? Egy 46-os méretűből jóval több!
Megalkottuk tehát a legújabb kor mértékegységét: gatyaszár = gsz, nyuszi = ny.
Hiába! Aki pedagógus, az is marad akkor is, ha asztalosmunkára adja a fejét.
És egyre több ötletünk lett. Szinte minden első ötletünk módosult a kezünk alatt készítés közben. Eszünkbe jutott valami szebb, jobb, praktikusabb vagy ki kellett javítani a hibákat valahogy.
Szóval alig győztük az ötleteket megvalósítani.
Teremtettünk egy kis világot, talán a gyermekkorunkat újra.
Láthatod a galériában, hogy meddig jutottunk ebben és hol tartunk most!
S talán elmondhatod TE is velünk együtt, hogy mégsem vágtuk nehéz fába a fejszénket!
Nézegesd őket s ha valamelyik megtetszik, szólj, Neked is készítünk egy - ha nem is pont ugyanolyat -, de hasonlót mindenképp. Ha más ötleted van, mint amit a képeken látsz, pl. másféle ágyhuzatot, terítőt s egyebet szeretnél, vagy van elképzelésed, hogy milyen bútort látnál szívesen a gyerekszobádban vagy a gyermeked ágya mellett, meséld el nekünk, rajzold le és elkészítjük Neked lehetőségeinkhez mérve a legrövidebb időn belül.
Ha rétegelt lemezből kéred, olcsóbban tudjuk adni. Ha ragaszkodsz a fenyőhöz, amit nagyonagyon meg tudunk érteni, akkor többet kell fizetni érte, mert ugye a fenyőfa drága növény.
És persze hozzátesszük a mindenféle energiát, időt, ötletet és ezekkel együtt kerül egy bútorocska, vagy játék, annyiba, amennyibe. De részletfizetést is el tudunk képzelni, csak akkor később kapod kézhez a vágyott játékot.
Gondold meg és megbeszéljük.
Persze, nem csak a fa a mi "kenyerünk", anyagunk. Bármilyen természetes anyag sokféle kézműves-technikával a kezeink közé kerülve tárggyá formálódik.
Így láthatsz merített papírokat, textilmunkákat, hímzéseket, horgolásokat, komáim és komaasszonyaim műhelyéből, tulipántos ládáiból.
Őket is szívesen adjuk, készítünk Neked, ha megtetszenek és megrendeled tőlünk.
S mi lesz még! Ajjaj, ha majd meglátod, gyönyörködni fogsz!
Kellemes nézegetést, gyönyörködést kívánok, kívánunk Neked! Nézz be hozzánk többször is, hátha megtalálod azt az ajándékot Magadnak vagy Szeretteidnek, amit keresel. Lehet, hogy erre nincs ötleted és innen meríteni tudsz.
Igyekszünk tiszta forrásból megkínálni Téged!
Szeretettel:
A MINIFAKTÚRA alkotói

Kovács Éva	Horváth Ildikó

Pákozdi Anna

Horváth Edit

Árvay Imre	Sára József

Nagy segítségünkre volt a pápai veszprémi úti Faáru, lakásfelszerelés és barkácsbolt tulajdonosai, a Fülöp-család, akikről kiderült, hogy gyermekkori ismerősök.
Ingyen tükörrel segített minket az első lépéseknél a pápai Fő-téri Kozma Imre üveges-mester.

KÖSZÖNET MINDŐJÜKNEK!

Hát az úgy kezdődött, hogy.

...már kislánykoromban megtanított Édesanyám horgolni. Emlékszem, ültem az egyik szoba közepén egyedül és fehér fonalból hurkoltam és horgoltam a láncöltéseket fáradhatatlanul. Ez az első kézműves emlékem magamról.
Szerettem színezni, rajzolni meg festeni. Szerettem a papírból készült öltöztetőbabákat. A gyakorlati órákat az iskolában, a rajzórákat.

Nagyanyám és Édesanyám sokat szabott, varrt ruhaneműt, ágyneműt, babaruhát a babáimnak, gyakorlatilag mindent el tudtak készíteni, ellestem tőlük a szabás-varrás technikáját. Megtanítottak kötni, hímezni, kislánykoromban sok szép terítőt, párnahuzatot, könyvjelzőt s egyebeket varrtam, hímeztem.
Nemrégiben azon kuncogtam, hogy annak a kaucsuk, töredezett kezű Kati babának, akinek nagyanyám varrt hálózsákot - most is látom azt a konyhát, asztalt és Nagyanyámat.miközben varrt, mesélt nekem - de nagyon szerettem! - szóval ennek a Kati babának - gyermekkorból maradt egyetlen játékomnak - most, 48 évesen én varrom a babaruhát. Van ilyen, igen. De nem baj. Sőt. Örülök ennek.
Édesapám is mindig alkotott. Ő készítette az első babakocsimat. Fából való volt, aminek oldalát égszínkék párnázott műanyag fedte. De nagyon szerettem ezt a játékomat is!
Díszdobozokat is faragott, szarvasokat vésett a fedelére, még most is megvan az a doboz. Bútorokat gyártott, íróasztalt, ágyat, polcot, konyhaszekrényt! Ő is pedagógus volt. És ezermester. Kisebbik testvérem mellette lett asztalos. Tőle is ellestem fortélyokat, mert minden kézimunka, alkotás érdekelt.
Később magamnak kerestem meg a kézműves technikákat: szőttem, kosarat fontam, batikoltam, megpróbáltam gyertyát önteni, papírt merítettem, paravánt készítettem, bábokat, polcocskákat, betlehemeket. Az egyiket kivitték Rómába. Mézeskalácsot sütöttem, szalmából fontam, kicsit nemezeltem is, bőrszütyőt varrtam, kötelet is vertem s ki tudja, mit még. Kissé halovány az emlékezet ilyen messzeségből.
Így lett belőlem egy szolnoki képzésen kender-tanácsadó.
A természetes anyagokat kerestem, szerettem. A fát különösképpen. Mint növényt is, és mint megmunkálható anyagot is, a belőle készült tárgyakat. Ha már meg kellett haljon az a fa, legyen belőle maradéka, nem is akármilyen! Méltó előző életbeli önmagához.
És most minden összesűrűsödött a bababútor készítésben. Minden, amit tanultam, bevihető egy babaszobába, megjelenhet a babakonyhában, beboríthat egy babaágyat.
Nekem elég is ennyi.
És ha Te is örömödet leled bennük, az már külön ajándék.

Fontos ajándék! A legjobb!